A lágyított víz egészségügyi kockázatai – közérthetően

Bevezetés

A megfelelő mennyiségű folyadékfogyasztás elengedhetetlen az egészségünk megőrzéséhez, hiszen a testünk nagyjából 60%-a vízből áll. A víz minden szervünk működéséhez nélkülözhetetlen: segíti a vérkeringést, szabályozza a testhőmérsékletünket, és elősegíti a felesleges anyagok eltávolítását a szervezetünkből.

A napi folyadékbevitel több forrásból származik: elsősorban italokból (1,5–2 liter naponta), kisebb részben az ételek víztartalmából (kb. fél liter), valamint a testünkben zajló folyamatok során is képződik egy kevés víz (kb. 2 dl).

Általánosságban felnőtteknek naponta körülbelül 2,5 liter folyadék fogyasztása ajánlott, nők esetében ez 2 liter. A víz tartalmaz néhány olyan ásványi anyagot is, amelyek szintén fontosak az egészségünk szempontjából. Ezek közül néhány:

• Nátrium és kálium: ezek segítenek abban, hogy a szervezet sav-bázis egyensúlya megfelelő legyen.

• Kalcium: fontos a csontok és fogak egészségéhez. Felnőtteknek napi fél gramm szükséges belőle, várandósoknak, szoptatós anyáknak 1–1,2 gramm.

• Magnézium: az izmok és az idegrendszer megfelelő működéséhez kell (napi 0,3 gramm).

• Vas: segíti a vér oxigénszállítását. A napi szükséglet 10–20 milligramm.

A víz kisebb mennyiségben tartalmazhat még más anyagokat is, például mangánt, fluoridot, kloridot, különféle sókat, vagy akár nitritet, nitrátot is.

Az utóbbi években egyre több háztartásban használnak vízlágyító berendezéseket, amelyek a vízkő elleni védekezést szolgálják. Ezek a készülékek ugyan csökkentik a víz "keménységét", vagyis a kalcium- és magnéziumtartalmát, ám közben megnövelhetik a víz nátriumtartalmát. Ez egészségügyi szempontból nem mindenkinek jó.

Ebben az ismeretterjesztő cikkben azt vizsgáljuk meg, hogyan működnek ezek a vízlágyítók, mennyi nátrium kerülhet a vízbe általuk, és hogy ez jelent-e egészségügyi kockázatot.

Hogyan működik a vízlágyítás?

A vízlágyítók egy olyan folyamatot alkalmaznak, amelynek során kicserélik a vízben lévő ásványi anyagokat. A kemény vizet főként a kalcium és a magnézium jelenléte okozza – ezek felelősek a vízkőért. A vízlágyító készülékek ezeket az anyagokat eltávolítják, és helyettük nátriumot juttatnak a vízbe.

Ez azt jelenti, hogy bár a vízkő eltűnik, a víz nátriumtartalma megemelkedik. Ez különösen akkor jelenthet gondot, ha valaki sok ilyen vizet iszik vagy főzéshez is ezt használja.

A túl sok nátrium a szervezetben hosszú távon emelheti a vérnyomást, és növelheti a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a vesekárosodás kockázatát. Az egészséges felnőttek számára javasolt nátriumbevitel napi maximum 2 gramm, ami körülbelül 5 gramm sót jelent (ez egy kiskanálnyi mennyiség).

Egyes vízlágyított vizek akár 150–160 mg nátriumot is tartalmazhatnak literenként. Ez azt jelenti, hogy ha valaki naponta 2 litert iszik ebből a vízből, akkor már 300 mg nátriumot be is vitt a szervezetébe, ami jelentős mennyiségnek számít.

Kikre jelenthet ez veszélyt?

Vannak olyan emberek, akik különösen érzékenyek a megnövekedett nátriumbevitelre. Ilyenek például:

• Vesebetegek: A veséjük nem tudja megfelelően kiszűrni a felesleges nátriumot, ami így felhalmozódhat a szervezetben.

• Csecsemők: Az ő veséjük még nem működik teljes hatékonysággal, így könnyen túlterhelődhetnek. Egy 6 hónaposnál fiatalabb babának naponta legfeljebb 110 mg nátrium ajánlott, 6–12 hónapos kor között pedig 370 mg. A lágyított víz ezekhez képest soknak számít.

• Magas vérnyomásban szenvedők: Számukra a nátriumbevitel csökkentése alapvető része a kezelésnek, így kerülniük kell az ilyen vizet.

Ezért ezeknek a csoportoknak nem ajánlott a lágyított víz ivása vagy főzéshez való használata.

Fontos továbbá, hogy a vízlágyítás során eltűnő kalciumot és magnéziumot a táplálkozás során valahogy pótolni kell, mert ezek is elengedhetetlenek az egészséges működéshez.

Magyarországon különösen sok sót fogyasztunk: a férfiak átlagosan 18 grammot, a nők 14 grammot naponta – ez háromszorosa a javasolt mennyiségnek. A túl sok só következtében kialakuló magas vérnyomás a lakosság harmadát érinti. A szélütések (agyvérzés) 62%-áért, míg a szívbetegségek 40%-áért ez a háttértényező.

A "Stop Só" nevű országos program is figyelmeztet a túlzott sóbevitel veszélyeire.

Egy kutatás során 59 olyan vízmintát vizsgáltak, amelyek vízlágyítón keresztül áramlottak. Ezekben a mintákban a nátrium szintje átlagosan 2,5-szer magasabb volt, mint a helyi vezetékes csapvízben. Az egészséges embereknek ez még nem okoz gondot, de azok számára, akiknek orvosi javaslatra nátriumszegény étrendet kell követniük, már igen.

Összefoglalás

Összességében elmondható, hogy az otthoni vízlágyítók használata nem feltétlenül előnyös – sem egészségügyi, sem anyagi szempontból. Az egészséges emberek számára ugyan nem jelent komoly kockázatot a lágyított víz ivása, ha mellette kiegyensúlyozott étrendet folytatnak, de a víz mikrobiológiai tisztasága ilyen készülékek után nem mindig garantált.

A fokozottan érzékeny csoportok – a vesebetegek, csecsemők, magas vérnyomásosok – számára viszont kifejezetten nem ajánlott az ilyen víz fogyasztása. Ők lehetőség szerint kerüljék ezek használatát, különösen ivásra vagy főzésre.